A köpenyébe burkolózó
Allah, a Könyörületes és Megkönyörülő Nevében.
{1} Te köpenyedbe burkolózó! {2} Serkenj föl és ints! {3} Uradat magasztald, {4} és tartsd tisztán a ruhádat, {5} és vándorolj el a tisztátalanságtól! {6} És ne adj valamit úgy, hogy többet akarsz kérni érte! {7} És Uradért légy állhatatos! {8} És amikor megfuvatik a trombita, {9} nehéz nap lesz akkor, {10} nem lesz könnyű a tagadóknak. {11} Hagyj engem azzal, akit egyedülinek teremtettem, {12} és bőséges vagyont juttattam neki, {13} és fiakat, akik mellette vannak. {14} És elegyengettünk neki minden utat, {15} és utána azt kívánja, hogy még többet adjak. {16} De nem! Dacolt ő a jeleinkkel! {17} A felfele menéssel, el fogom fárasztani. {18} Törte a fejét és mérlegelt. {19} És - pusztulás rá - hogyan mérlegelt! {20} És még egyszer: pusztulás rá - hogyan mérlegelt! {21} Aztán körülnézett, {22} majd homlokát ráncolta és elkomorodott. {23} Aztán hátat fordított és fennhéjázott, {24} és azt mondta: "Ez csak szájról-szájra járó varázslat, {25} nem más ez, csak emberi beszéd." {26} A Szakar tüzében fogom őt égetni. {27} Honnan tudhatnád, hogy mi a Szakar? {28} Nem hagy hátra és nem kímél semmit, {29} perzselője a bőrnek. {30} Tizenkilenc angyal vigyázza. {31} A Pokol strázsáivá csak angyalokat tettünk meg. És a számukat csupán próbaként rendeltük el azoknak, akik tagadtak azért, hogy azok, akiknek írás adatott, bizonyságot szerezzenek, azok pedig, akik hisznek, gyarapodjanak hitükben, s hogy ne támadjon kétség azokban, akiknek írás adatott és akik hívők, és hogy azok, akiknek betegség lakózik a szívükben, és a tagadók azt mondhassák: "Mi volt Allah szándéka ezzel, mint példázattal?" Ekképpen viszi Allah tévelygésbe azt, akit akar, és vezérli az igaz útra azt, akit akar. Urad seregeit csak Ő ismeri. Nem más ez, csak Intés az embereknek. {32} De nem! A Holdra! {33} És az éjszakára, amikor visszavonul, {34} és a reggelre, amikor pirkad! {35} Bizony, Szakar az egyik legszörnyűbb csapás, {36} intésül az embereknek, {37} azoknak, akik közöttetek előre akarnak haladni, vagy vissza akarnak maradni. {38} Minden lélek a maga tettének záloga {39} kivéve a jobb kéz felőlieket. {40} Ők kertekben kérdezgetik majd egymást {41} a bűnösökről. {42} "Mi hozott benneteket a Szakarba?" {43} Ők azt mondják: "Nem tartoztunk az imádkozók közé {44} és nem adtunk enni a szegénynek, {45} és együtt fecsegtünk a fecsegőkkel, {46} s hazugságnak tartottuk az Ítélet Napját, {47} amíg el nem jött hozzánk a bizonyosság." {48} Nem használ már nekik a közbenjárók közbenjárása. {49} Miért fordulnak hát el az Intéstől? {50} Mintha megriadt vad szamarak lennének, {51} amelyek az oroszlán elől menekülnek. {52} De nem! Mindenki azt kívánja közöttük, hogy mindegyiküknek kiterített lapok adassanak Allahtól. {53} Nem! Ők nem félik a túlvilágot. {54} Nem! Bizony ez megemlékezés. {55} Tehát aki akar, az megemlékezik. {56} És nem emlékezhetnek meg, csak akkor, ha Allah úgy akarja. Őt illeti meg az óvakodás és őt illeti a megbocsátás.